Fórumvilág közösség

Nem tudom hogy ki hogy van vele, de biztos sokaknál volt olyan időszak, amikor szeretett volna megfelelni mások számára. Úgy viselkedni, azt csinálni, amit mások akarnak, vagy amivel mások számára kellemesebbé tesszük az életét. Amikor fontos a másik véleménye, de nem mondhatunk nemet, mert akkor valamiről lemondunk. Gondoljuk, gondoltuk ezt már jó páran.
Most lehet hogy páran azt mondják, hogy ők senkinek nem akarnak megfelelni, de ez igazából egyáltalán nem igaz. Ugyanis Lehet hogy ők nem másnak akarnak megfelelni, hanem saját maguknak? És aki mégsem így gondolja, akkor megkérdezném tőle, hogy miért nem jár koszos és rongyos ruhában? Ha az embernek semmilyen elvárásai nincsenek saját maga iránt, akkor pl a ruhája előbb utóbb ütött, kopottá válik és piszkossá. Ez van, ha nem mosatja ki, vagy mossa ki magának. És említhetném a hajat, a higiéniát is. Sőt ide venném azt, hogy az emberek szándékosan fogynak, diétáznak, hogy jobban nézzenek ki. De mások fele is meg akarunk sokszor felelni, csak nem vesszük észre. Ilyen a szülő, család, párunk, baráti társaság, főnök, tanár, fontos személyek fele stb. Minden irányba sokszor meg akarunk felelni, csak nem vagyunk tudatában.
Tudom milyen érzés az, hogy az ember meg akar felelni másnak és tudom milyen érzés az, amikor azért se akar megfelelni másnak. Persze én nem tartozok azon típusok közé, aki meg akar felelni másnak, de lehet hogy vannak páran köztünk, akik igen, vagy akik régen ilyen embernek ismerte magát.
Tulajdonképpen azért indítottam ezt a témát, mert úgy érzem, hogy erről kellemes beszélgetések alakulhatnak ki. Bárki, akinek a hozzászólásommal vagy a témával kapcsolatban gondolata támadna, az ne tartsa vissza magát, hanem ossza meg velünk.

Nehéz dolgunk van nekünk nőknek sok elvárásnak kell megfelelnünk?

Legyünk szépek, ápoltak, modell alkatúak, tehát minimum 170 centis hosszú lábú nádszál vékony bombázók, de azért legyen agyunk is, igaz ne túl sok, mert akkor a férfiban komplexusok alakulnak ki, és elveszítjük, de persze legyünk jó háziasszonyok, gyerekszeretők, jó szeretők is, és még sok más egyszerre?

Nem egyszerű?!
Én sosem érzem magam elég jónak...., beforgatom magam valamivel, hogy nem vagyok elég okos, nem vagyok elég ügyes, nem vagyok elég vékony, vagy bármivel amire rákattan az agyam....., de a lényeg, hogy "nem vagyok, elég..." Ennek biztos vannak mélyebb pszichológiai alapjai is, de ahhoz nem értek...! Nem tudok önmagam elvárásainak sem megfelelni, nem még másokénak, és ez kiborít...!

....szóval,elvárások, vannak....más kérdés,hogy észrevesszük e a megfelelési kényszert vagy sem.....

(2009-01-13 17:07 PM)reggilány Írta: [ -> ]Nehéz dolgunk van nekünk n?knek?, sok elvárásnak kell megfelelnünk?L

Legyünk szépek, ápoltak, modell alkatúak, tehát minimum 170 centis hosszú lábú nádszál vékony bombázók, de azért legyen agyunk is, igaz ne túl sok, mert akkor a férfiban komplexusok alakulnak ki, és elveszítjük?, de persze legyünk jó háziasszonyok, gyerekszeret?k, jó szeret?k is?, és még sok más egyszerre?

Nem egyszer??!
Én sosem érzem magam elég jónak...., beforgatom magam valamivel, hogy nem vagyok elég okos, nem vagyok elég ügyes, nem vagyok elég vékony, vagy bárrmivel amire rákattan az agyam....., de a lényeg, hogy "nem vagyok, elég..." Ennek biztos vannak mélyebb pszichológiai alapjai is, de ahhoz nem értek...! Nem tudok önmagam elvárásainak sem megfelelni, nem még másokénak, és ez kiborít...!

....szóval,elvárások, vannak....más kérdés,hogy észrevesszük e a megfelelési kéyszert vagy sem.....

Hát örülök hogy nem vagyok a helyetekben. Szerintem mindenki maga dönti el hogy kinek akar megfelelni és nem más. Vajon jobb élni úgy, hogy az ember nem lehet önmaga, vagy inkább hagyjon fel a megfelelési követelményeknek, csakhogy önmaga legyen? Az életünk csupa döntésekből állnak. De hogy kik és milyenek leszünk valójában, azt a folyamatos döntéseink határozzák meg. Ha már egyszer másképp döntünk, mint ahogy szoktuk, vagy kellene, akkor máris más emberek vagyunk. Talán az emberek nem szeretnék ezt, hogy mások legyenek és ezért képesek olyan gyermeteg követelményeknek megfelelni, hogy elfeledkezik önmagáról. Nem elég észrevenni a megfelelési kényszert, tenni is kell érte. Mi nem mások elvárásai vagyunk, hanem egy olyan emberek, akiknek van saját egyéniségük. Ahhoz, hogy legyen saját egyéniségünk, saját döntéseink(nem másoké), nem kell más, mint a kezünkbe venni saját életünk írányítását. Hiszen amíg mások határozzák meg hogy milyenek legyünk, addig ők irányítanak bennünket és így a saját egyéniségünk sem tud kibontakozni.
Most ez jutott eszembe a reagálásodra.

SZerintem onmagunknak azert illene

Valójában kevés olyan esemény van az életemben, amikor másoknak akartam megfelelni. Mindig arra törekedtem, hogy önmagamnak felejek meg.

Vágy,félelem...öröm és harag....érzelmek kavarognak egyetlen őriási kérdőjellé formálódva....
Miért nem lehetek önmagam?Miért kell megfelelni?
A válasz is előtünik,fénycsóvaként világítva,mindegy reményt adva.E LEHETEK!
Hisz én akarok megfelelni......
Vagy épp miért mondjam,hogy nem akarok én senkinek sem megfelelni,én magam vagyok és fogadjatok el...ha elvárás az őszinteség is?....nem hazudhatok.
De van mikor jobb,ha hallgat az ember....mikor vad,mindenre elszánt,kinzó gondolatok marják a lelkét,mikor azt hiszi,a csalódás valami végét jelentheti....
Pedig minden vihar után kisüt végül a nap,csak ezt akkor épp elfelejtjük...
én görcsösen igyekszem megfelelni az iskolában,otthon,a barátaimnál...mindenhol...épp csak az nem jut eszembe,hogy mik a saját elvárásaim.De azt szokás mondani,hogy a felismerés az első gyönge lépés a változtatás felé....hát,én is még csak imbolygok
de hiszem és erőnek erejével vallom,hogy az elvárások szükségesek ahhoz hogy a személyiségünk fejlődhessen,persze nem minden elvárásnak kell megfelelni....fel kell tudni ismerni azokat az elvárásokat,melyek egyeznek a saját elvárásainkkal....ez a legnehezebb dolog!
......................szerény vélemény szerint.

Azt Írod Jani,hogy te senkinek nem akarsz megfelelni!komolyan?Gondolkozz egy picit.
Szerintem meg mindenki meg akar felelni vkinek!A munkahelyen pl.biztosan.Akinek nincs főnöke az meg a vásárlóinak,vendégeinek stb.
ez Így működik.S nem kell ebből kisebbségi komplexust csinálni,csak ki kell adni magunkból utána otthon,vagy a barátok között s nem rágódni rajta ha vmit akaratunk ellenére másképp kell csinálnunk.
A társadalomnak is meg akarunk felelni,mikor nem büfögünk,pisilünk az utcán stb..(durva példa tudom s nem mintha ez lenne a vágyam ),de érthető belőle amit ki akartam fejezni,ugye?
Az olyan dolgok,mint a fogyás vagy a divatosan öltözködés,elsősorban magunknak,a saját igényeinknek való megfelelés,amitől jobban érezhetjük magunkat.Amikor sikerül pl.lefogynia valakinek, s jól érzi magát a ruháiban ez kifelé is látszik,kiegyensúlyozottabb lesz.Én magamnak meg is akarok felelni!Vagy vannak olyan dolgok,mint pl.a kisfiam mostanában minden reggel azt mondja,hogy "anyukám,én lelógósan-(kibontva)- szeretem a hajad.Hát most belehalok ha nem kötöm össze?Apróság,semmiség.
Valóban magunknak a legnehezebb megfelelni,de ha reális igényeket,célokat tűzünk ki akkor elégedettebbek leszünk.Pl.ne akarjak én orvos lenni,mikor már korban lecsúsztam róla Pl.

Kell.Sajnos.Munkahelyen,családban,kapcsolatban.De leginkább önmagunknak kell megfelelnünk,utána a többi gyerekjáték

Nem muszáj ,de ajánlatos!