Vannak emberekek, akik vele vannak barátokkal, akikre szinte mindig számíthat. És vannak emberek, akik arról panaszkodnak, hogy nincsenek barátai. Most nem haverokra gondolok, hanem olyan barátokra, akikben jobban megbízhat bennünk.
Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy témát, ahol mindenki megoszthatja, hogy miképpen keres, vagy választja ki a jó barátokat. Én úgy érzem, hogy sokszor azon múlik az egész, hogy miképpen teremtünk kapcsolatot a másikkal. Ti hogy látjátok a dolgokat?
Szeintem ehez két dolog ami a leg fontosabb,hogy legyünk ?szinték,és ne akarjunk,mások helyébe lépni,mutassuk meg a saját magunk ?szinte gondolatainkat.Nekem például 500 barátom van,de ebb?l 20-at mondhatok ígaz barátnak,ísmerjük egymás promblémáját,betegségét,családját,és segítünk egymáson,jóbban rosszban,vígasztaljuk egymást,ha bánatos,ha szomorú,együtt örülünk,a jónak,ha jó történik velünk.Meg osztjuk egymással az örömöt a bánatot.Egy szóval,mindent meg beszélünk,így lehet megísmerni,ki a bartát ki a legjobb barát és ki az igaz barát!IGEN IGAZ ,HOGY VAN A BARÁT ÉS BARÁT KÖZT KÜLÖNBSÉG! SZERETJÜK ?KET, DE VAN AKIHEZ TELJES SZÍVVEL KÖT?DÜNK. A JÓ BARÁT KEDVES ,TALÁLKOZUNK ,SZÓRAKOZUNK ,ÉLVEZZÜK EGYMÁS TÁRSASÁGÁT. DE AKIHEZ TELJES SZÍVVEL KÖT?DÜNK AZ AZ IGAZ BARÁTUNK, AKIRE MINDIG SZÁMÍTHATUNK! ÉN BOLDOG VAGYOK, HOGY 20,ILYEN IGAZ BARÁTRA TALÁLTAM AZ ÉLETEMBEN!
ÜDV. A BARÁTAIMNAK ÉS A LEEND? BARÁTAIMNAK!
Én régen meg azt gondoltam, hogy akkor szerzek jó barátokat, ha a másik nyitott lesz rám és megtesz erre az irányba biztos lépéseket.
Az igazság az, hogy bárkivel is találkozunk, legyünk kedvesek hozzá. Nem kell lehozni a csillagokat, elég csupán néhány olyan apróságot csinálni, mondani, amit?l jobban érzi majd magát. És ne azzal az elvárással tegyük hogy majd valahogy viszonozni fogja. Mert aki ilyen elvárással akarja csinálni, az inkább meg se tegye. Halassza akkora, amikor nem érez elvárást, hogy a másik ellenértéket adjon érte.
Ahogy mondtad az ?szinteség nagyon fontos. De nem mindegy hogy hogyan vagyunk ?szinték. Mertha nagyon durván fogalmazunk, akkor az se vezethet jóra. Nagyon fontos hogy nyílt legyünk a másikkal és ne féljünk beszélgetni. Amivel még a jó kapcsolatokat ki lehet hozni, az az, hogy megpróbálunk kicsit humorosak lenni néha, hogy kicsit feldobja a hangulatot. Persze túlzásba ezt se kell vinni és nagyon er?ltetni sem kell, mert az már inkább szánalmas.
Ha sok id?t töltünk a másikkal, akkor az már a jó barátság kezdete lesz. És ha már a bajban is együtt vagytok és segítitek egymáson, akkor az már igaz barátságnak számít. Mégegy észrevétel. Az igaz barátság olyan dolog, ami nem elvárható és nem lehet el?re megmondani hogy ki lesz igaz barát. Ezt az id? és az együtt eltöltött események láncolata határozza meg.
Nekem csak egy jóbarátom van, mi mindig egymáshoz fordulunk, ha valami bántja a szívünket. Gondolok itt a magánéleti (párkapcsolat) problémákra is.
Rajta kívül csak két-három munkatársn?mben bízok meg. A többiekkel nem osztok meg mindent.
Itt azonban bármir?l merek beszélni. Azt hiszem egy újabb "baráti" csoportot itt találtam.
Szia Jani az utolsó mondatoddal teljes mértékben egyett értek,mert,egy barátott nem lehet egyik napról a másik napra,úgy ki ismerni,hogy el lehessen döntenni,hogy ez most jóbarát,vagy ígaz barát!nekem aki igaz barátom van 20-an,?ket is,már 2 éve ismerem,és minden nap,hol egyikel hol a másikal,van ugy,hogy egy nap 4-5-en is hívnak sky-on, és igy ismertük ki egy mást!
Msn-en keresztül nekem is van 3 jóbarátom. Néha órákig el tudunk beszélgetni. Mind a három az ország más területein lakik, messze t?lem.
Saját verseket,írok,ami,már velem meg történt,
olyan ami tiszta szívből jön,és ezt kívánom mindenkinek.
Mindig sokat beszélgetünk,egymás iránt érdeklődünk.
Nem felejtjük el egymás névnapját,szülinapját.
ki fejezük egymás íránt érzett,gondolatainkat.
A legőszintébb barátomat annó még a középiskolában ismertem meg, N.Ádámnak hívják,és 3 nap híján 1 év van közöttünk - ő a fiatalabb. Én 27 leszek az idén, ő 26. Elmentem egy iskolai bulira,ahol ő hotdogot árult.Kértem egyet. Nagyon drága volt,még mai szemmel is. Meghívtam az akkori barátnőmet. Beszélgettünk, majd mi elmentünk haza. Másnap Ádám és én összefutottunk az utcán, majd hogyan-hogyan se,úgy alakult, hogy beültünk sörözni, dumáltunk órákon át,majd számot cseréltünk és hazamentünk. Másnap elmentünk közösen bulizni. Azóta - barátilag !- jóbavagyunk. SŐT,Ő A LEGJOBB BARÁTOM.
Hát ez lenne egy módszer.
Hat regizzunk fel forumvilagra es kezdjunk el beszelgetni
Nehéz kérdés. Sokszor volt úgy az életben, hogy azt hittem valaikről hogy igaz barátom, de végül valamiért kiderült, hogy mégsem. Ki tudja, talán azért mert emberek vagyunk és időközben megváltoztunk. Sajnos senkiről sem mondhatom el, hogy maximálisan megbízom benne és mindent meg tudok vele beszélni. Inkább úgy vagyok ezzel, hogy egy-egy közös érdeklődés miatt valakivel nagyon jól egyezek, és más dolgokat inkább nem beszélünk meg. Közben pedig másik emberrel más területen egyezünk ugyanilyen jól. Lehet, hogy túlságosan igényes vagyok?
Nem igényes, csak hosszantartó barátságot szeretnél, mint sokan mások.
Szerintem az igaz barátság szinte egyenlő a szerelemmel.
A szimpátia, a közös érdeklődés, egymás segítésével működik. Nem működik úgy, hogy óh de jó lenne egy igazi barát és hipp-hopp máris ott terem. Sok múlik azon, hogy mi is mennyire vagyunk aktívak, vagy passzivak. Bocsi érte, de a msn-n tartott kapcsolatot nemigazán tartom barátságnak, vagyis igaz barátságnak. Ahhoz személyesen is kell ismerni, megismerni a másikat.
Nekem még menyasszony koromban mondta az anyósom: inkább legyen száz fiú barátod, mint egy barátnőd!
És milyen igaza volt! Volt egy kolleganő-barátnőm aki a férjem előtt elkezdte magát mutogatni, és kikezdett vele. Sokmindent megbeszéltünk előtte evvel a nőszeméllyel, tudtam dolgairól, de nem gondoltam volna, hogy a férjemmel is prólkozni fog.
Akkor volt utoljára nálunk. Elzavartam és azóta (ennek lassan 20 éve) csak egyszer láttam.
Csalódtam és nem kell barátnő.
Sétáltatom a kutyát, rengeteg az ismerős férfi és nő is, akivel jókat dumálok, már tudom hogy kit mi érdekel, kivel miről lehet beszélni. A házban ahol lakom, jóban vagyok a lakókkal, sokhoz bejáratos vagyok, mert kozmetikumok eladásával egészítem ki a pénztárcám, így sokukat ismerem. Nem pofátlankodó vagyok, aki beül, elég egy pár perc beszélgetés akár az ajtóban is ahhoz, hogy elmondja mi bántja mostanában. Sok embernek ez is elég, ha valakinek elmondhatja. Tudják és bíznak bennem, hogy szótartó vagyok nem szaladok a szomszédba kikürtölni mit mondott az egyik. Próbálok segíteni, akin tudok.
Úgy érzem ilyen a barátság kezdete.
Hárman lakunk egy emeleten. Az egyik lakó bérli a lakást. Most várnak babát és úgy döntöttek, hogy vásárolnak lakást. Az alattunk lévő lakást éppen árulták. Kaphattak volna kedvezőbb ajánlatút is, de ők pl. ragaszkodtak, hogy ebben a lépcsőházban szeretnének lakni, mert nem mindegy, hogy milyen közösségbe kerülnek. Bennünket ismernek és nagyon szeretnek, nem akarnak megválni a jó szomszédtól. Ezt is nevezhetném barátságnak, de talán ez csak nagyon jó jószomszédság.
Így kellene élni mindenkinek, aki nem családi házban lakik! :-))
A barátokat az ember szimpátia alapján válogatja, persze vannak kivételek hogy félreismertük és hasonlók, de nagyrészben igaz. Idő teltével úgyis kiderül kik az igazi barátok, mert az élet hoz szituációkat melyben a barátok kipróbálhatják hogy igaziak vagy sem.
Nagyon szép gondolat. Te is lényegre törő vagy.