Fórumvilág közösség

Vannak bizonyos korlátaink, amit túl lehet lépni. De ehhez túl kell adnunk a félelmeinken és el kell hinni, hogy ez valóban lehetséges. Nem tudom hogy ki milyen korlátokkat küzd. De legy?zhet?.
Van egy történetem. A f?iskola egyik tanára tolókocsiba kényszerült. Feltette magában a kérdést, hogy valóban így akarja e leélni az életét. És úgy döntött hogy nem. És küzdött és megtett mindent, hogy lábra tudjon állni. És sikerült. Bár nem jár tökéletesen, de mindennap lehet látni a suliban. Legy?zte ezt a felmerül? korlátot. Csak annyit tett, hogy hitt benne és mindent beleadott az akarata segítségével.
Gondoltam hogy ezzel a történettel indítok, hátha több kedvet kaptok ehhez a témához.

Tetszik a téma, és tudnék is írni. Sajnos én olyan típus vagyok, aki saját magának állítja fel, azt az ugynevezett "korlátot". Amilyen problémával küszködök, az a hasonló helyzet? embereknek merem csak elmondani. Pedig mennyivel jobb lenne, ha itt is megosztanám veletek. Lehet, hogy más is van hasonló helyzetben, és talán tudnánk egymásnak tanácsot adni. Egyenl?re nem "merek" írni, de remélem hamarosan erre is képes leszek.

Tudtad hogy a félelem is teremt korlátokat? Mit?l félsz, hogy nem mersz róla beszélni? Nem kell itt rá válaszolni, elég ha magadnak megválaszolod.
Az hogy mikor vagy képes rá, azt te dönt?d el. He érdemesnek tartod megosztani gondolatodat, tapasztalatodat, akkor úgyis megfogod tenni.

Egyébként én is úgy gondoltam a fórum elején, hogy minnél kevesebbet árulok el magamról. Ez részben azért, mert admin vagyok és ?k általában több okból is szeretnek háttérben maradni. És nem is az a célom hogy én legyek a központban, hanem az, hogy megmutassam másnak, hogy lehet nyíltan is beszélni. Sok ember megvan gy?z?dve arról, hogy mindenki rossz és mindenki csak rosszat akar a másiknak. De csak nagyon kevesen veszik észre, hogy ezek az emberek inkább csak nyomokban fordulnak el?, és egyre több barátokat lehet találni.

Oké, el fogok gondolkozni rajta. Már az is nagy lépés, hogy egyáltalán egy fórumban hozzászólást merek tenni. Eddig nem is látogattam ilyen oldalakat.

És még hányat fogsz Ez is azt bizonyítja, hogy hajlandó vagy változni. És ez jó. Mert a változások hozzák a fejl?désünket.

(2008-08-05 12:49 PM)serious-75 Írta: [ -> ]Oké, el fogok gondolkozni rajta. Már az is nagy lépés, hogy egyáltalán egy fórumban hozzászólást merek tenni. Eddig nem is látogattam ilyen oldalakat.

Szia, és hajrá!
Sokáig én se nagyon foglalkoztam fórumozással, mert mi lesz, ha "rosszat" írok bele, ha az másnak nem fog tetszeni. De nem is kell, hogy tetszen. Te leírod a véleményed, a másik fél meg vagy egyetért, vagy leírja az ellenvéleményét. Tehát, vagy rájössz, hogy más is úgy gondolkodik bizonyos dolgokról, ahogy Te, vagy vitáztok egy jót, ami formálhatja a gondokodásod, a véleményed, segít jobban megismerni saját magad, illetve az embereket.
Sok sikert!

Szia ForgeMeNot!

Köszönöm, nagyon remélem hogy azért vitatkoznom nem kell majd. De talán az is egy nagy el?relépés, ha ellentétes véleményemet le tudom írni. Majd meglátjuk.

Van egy iszonyatosan kinos felelmem!Amit mai napig egyedul nembirok legyozni...roppantul rossz!
Simogatok kigyok,fogok tenyernyi pokot,gilisztat,egeret barmit!
Kivetel a hazas csigat!(a mesztelent elviselem)De ha egy hazassal talalkozom megtorpanok hatralok es nembirok tavabbmenni!
Egyedul barat vagy ismeros segitsegevel sikerul,de ha biztosan nincs mas ut csak akkor es mindig osszeszorul a gyomrom,olykor sirogorcsom lesz!Multkor rengeteg idot kelett varnom mig baratnom elsetalt ismerosunkhoz es visszajott kb 60 perc volt ha nem tobb!JOt rohogunk rajta,en is rohogok magamon,de csak UTOBB!A csataterre rohanasnal nem lenne olyan rossz erzetem mint mikor egy csigat latok!
Sok mindet legyoztem mar akarattal,a cel kituzesevel,de ez nemmegy!Ugy toporgok mint egy 3 eves kisgyerek!
SZerintetek mit tegyek?

Szerintem főzd meg.
Viccet félretéve van két fontos dolog, amit ilyenkor kérdezz meg magadtól:
1. "Mi történhet velem a legrosszabb esetben?"
2. A félelmem a képzeletem szüleménye. Valóban az a valóság, amit képzelek?

Tudod fontos különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Ilyenkor különböző képek, események jellennek meg előtted, a képzeletedben. Derítsd ki, hogy ilyenkor mit gondolsz és kérdezd meg, hogy amit te képzelsz, amit hiszel, amittől rettegsz, az mennyire a valósság része. Kérdezd meg magadtól, hogy az tényleg valóság, amit te hiszel, vagy csak beléd rögzödött meggyőződés. Nem tudom hogy mennyire tudtam segíteni, de ha törekedsz arra, hogy minden oldalról megpróbálod támadni azt, amiben hiszel, akkor előbb utóbb olyan kérdésed lesz, aminél nem tudod alátámasztani semmivel sem azt, amiben hiszel. A félelem a hitre épül és a te dolgod eldönteni azt, hogy jogos e a bele vetett hitted, vagy egy általad felépített hit, aminek nincs semmi alapja.


Ez egy régebbi jegyzetem, lehet hogy ez is segitségedre válhat:

A képzeletben lezajlott tapasztalatok valódinak tűnnek. Ez a félelem.
A bizonytalanság okozta hosszan tartó félelmet nevezünk aggódásnak.
Receptek:
I.Ma csak a mának élj! Ne aggódj amiatt, hogy mi lesz holnap 6 hónap múlva, 10 év múlva. Tedd meg amit tudsz, ott ahol vagy, azzal ami van, a többivel ne törődj.
II.Csak a tényekre figyeljünk. Ne a látszólagosra, elképzeltre, hanem a valódi tényekre figyeljünk. Mi is történik valójában? Szerezzük meg a szükséges tényeket, hogy a válaszaink pontosak legyenek.
III.Aggódás lerombolás:
1.Ha valami nem hagy nyugodni, akkor határozzuk meg írásban. Írjuk le hogy miért aggódunk.
2.Határozzuk meg írásban a lehető legrosszabb eredmény. Mi a legrosszabb dolog, ami bekövetkezhet. Belepusztulunk ebben? Nyilván nem.
3. Határozzuk el a legrosszabb elfogadását ha meg kell történnie. Ha semmit nem tehetek és ennek meg kell történnie, akkor el kell fogadnom.
4. Tegyünk meg mindent, hogy a legrosszabb dolog ne történjen meg.