Talán ez az egyik olyan téma,melyről nem könnyű beszélni. Nem azért,mert rossz dologról lenne szó,hanem talán mert ez nem olyan kézzel fogható dolog. Én mégis vettem a bátorságot,hogy megnyissam ezt a témát. Bármely gondolatod is támadna,nyugodtan leírhatod. Ha akarod megoszthatod akár a saját tapasztalataidat is,vagy egy idézettel gazdagíthatsz minket.
Ha azt mondom,hogy SZERETETT,akkor mi jut róla eszedbe? És a gyűlöletről?
Gyere és oszd meg nekünk.
Amikor épp a szeretett van bennünk,olyankor saját magunkról elfeledkezzünk. Nem számít hogy mi mit akarunk,csak az,hogy a másiknak jó legyen. Megtanít az alázatra és ha kell,önmagunkat is feláldozzuk érte. Ha szeretettről van szó,akkor a másik megbocsátása is gyerekjáték.
A szeretetről leginkább Isten jut eszembe... de persze emberek is... gyermekek...
Amikor épp a szeretett van bennünk,olyankor saját magunkról elfeledkezzünk. Nem számít hogy mi mit akarunk,csak az,hogy a másiknak jó legyen. Megtanít az alázatra és ha kell,önmagunkat is feláldozuk érte. Ha szeretettrol van szó,akkor a másik megbocsátása is gyerekjáték.
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad.
Hát igen. Van ilyen "idézet" gomb minden hozzászólásnál.
Így elolvasva újra nem emlékeztem,hogy ezt én írtam volna. De mégis úgy éreztem,mintha én írtam volna.
Nem tudom,hogy mi értelme van másokat szeretni. Mennyivel jobb lett volna a másikat kihasználni. De akkor talán nem is én lettem volna.
Lehet a szeretetnek értéke?
atomjani Írta:Amikor épp a szeretett van bennünk,olyankor saját magunkról elfeledkezzünk. Nem számít hogy mi mit akarunk,csak az,hogy a másiknak jó legyen. Megtanít az alázatra és ha kell,önmagunkat is feláldozuk érte. Ha szeretettrol van szó,akkor a másik megbocsátása is gyerekjáték.
Innen az idézet,csak az elejét kivettem,mert az irásod második felére akartam reagálni.
Mégegyszer:Szép gondolatok!
Akkor még ezt írtam. De nem tudom,hogy ma is így gondolom e.
atomjani Írta:Akkor még ezt írtam. De nem tudom,hogy ma is így gondolom e.
Jaj ne mond már.Mert mi történt azóta?Sajnálnám ha megváltozott volna a véleményed.
Beleszerettem a fórumba. :lol:
Az ember véleménye mindig változik.
Lehet,hogy az ember maga változik.
Annyi minden befolyásolja az ember véleményét.
Ezáltal formálja is az embert.
Hisz minél öregebb valaki annál több az élettapasztalata,tán bölcsebb is,türelmesebb az élet akadályaival szemben.
Én is nagyon hittem ..... alázatos voltam,magam elé helyeztem..... DE KÁR VOLT!!!
Gyűlölni,még igazán nem gyűlöltem, de 1x igen még is!! A sorsot-----elvette az édesapámat :cry: :cry:
Ez van
A sorsot lehet,mert személytelen. Egyszer mindenki elmegy. De mindig is maradnak rajta kivül olyanok,akik ugyanolyan fontosak és segitik az embert.
Persze,tudom,hogy csak látogatóban járunk itt a földön,de nagyon tud fájni ha valaki olyan megy el akit nagyon szeretett az ember.
Azt is tudom,hogy sokan vannak akik miatt pedíg érdemes élni!!
De szeretni,és szeretve lenni a legjobb!
Moniqe Írta:De szeretni,és szeretve lenni a legjobb!
Ez a lényeg. Csak hogyha hozzászokunk valamelyikhez is,akkor utána már nem olyan jó.
A szeretetről a következő idézetet találtam, amit én is mondhattam volna:
Idézet:"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. "
atomjani Írta:A szeretetr?l a következ? idézetet találtam, amit én is mondhattam volna:
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem g?gösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elt?r, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. "
ÓÓÓ,ez nagyon így van. :clown: