2010-01-27, 19:01 PM
-Na ne szórakozz velem! Azt mondod, hogy nem iszod meg a zöld üveges sört? - kérdeztem Julestől.
-Nem bizony!
-Akkor milyet iszol?
-Csak olyat, amit barna üvegbe töltöttek.
-És...Miért?
-Mert a zöld üvegbe azt a sört töltik, amiben a döglött egerek és patkányok úszkálnak.
Meghökkentem.
-Ez biztos? - felemeltem az üvegemet és a fény felé tartva keresztül néztem rajta.
-Abszolut biztos - bólintott barátom.
-Honnan tudod?
-Mondták.
-Ki mondta?
-Hát....Nem tudom. De mondták.
-Nem tudod ki mondta, de mégis biztos vagy benne?
-Nézd Vincent! - Jules letette a poharát. - A sört, mielőtt piacra dobják, pár hétig olyan bazi nagy tartályokban érlelik....
-Meddig? - vágtam közbe.
-Az nem fontos! A...
-Na de mégis! Meddig?
-Két - három hétig. A lényeg az, hogy ezek a tartályok nyitottak, így az ott lévő egerek bele bírnak esni, és belefulladnak. Szépem lemerülnek az aljára, és ott erjednek a sörrel együtt. Na: ezt a sört töltik bele a zöld üvegekbe!
Jules győzelemittasan nézett rám, miközben nagyot húzott az üvegből.
-A tetejét pedig a barna üvegekbe? - kérdeztem.
-Igen. A teteje megy a barnába, az alja pedig a zöldbe.
-De akkor a barna üvegben is az a sör van, mint a zöld üvegben, nem igaz?
-Igaz, de mivel a tartályban lévő sör teteje tisztább, ezért a barna üvegben lévő sör is tisztább.
-Ez hülyeség Jules! Hiszen a tartály tetején lévő sörben is benne vannak azok a....valamik, amiket az egerek eresztenek, miközben érlelődnek a sörrel!
-De a teteje akkor is tisztább!
-Ez oltári nagy baromság! - ittam én is egy kortyot a sörömből. - Az ilyen sört az élelmezési hatóságok nem engednék piacra dobni!
-Tudom amit tudok - emelte fel fejét Jules, és elszántan a szemembe nézett. - Te pedig azt gondolsz, amit akarsz.
-Jól van - sóhajtottam megadóan. - Csak azt áruld el, hogy miért pont az alját töltik a zöld üvegbe, a tetejét pedig a barnába, és nem fordítva?
-Hát...mert valaki ezt mondta. Mert így döntöttek.
-De kik?
-Azt nem tudom. A lényeg az, hogy így döntöttek és ez így van jól.
-Miért?
-Mit miért?
-Mi lenne, ha azt a sört, amit eddig a zöld üvegbe töltöttek, ezután a barna üvegbe töltenék? Akkor te melyiket innád?
-Akkor természetesen a zöldet!
-És ha neked nem szólnának a cseréről?
Jules szótlanul megvonta a vállát. Én folytattam.
-Az is elképzelhető, hogy esetleg véletlenül, vagy éppen elfogyott a zöld üveg, vagy valaki csak szórakozott egy kicsit, és máris a tartály alján lévő sör került a barna üvegbe. Lehet, hogy most is azt iszod!
-Az nem létezik! Megérezném!
-Mit éreznél meg?
-Hogy más az íze!
-Ittál te már zöld üveges sört?
-Nem.
-Akkor honnan tudod, hogy milyen az íze?
-Nézd Vincent! - sóhajtott egy nagyot Jules. - Nem ittam még zöld üveges sört, ezért nem tudom, hogy milyen az íze. De ittam már barna üvegeset, és annak tudom, hogy milyen az íze! Ha nem azt az ízt érezném a sörömön, akkor tudnám, hogy az a zöld üvegbe való sör.
-Oké Jules! - emeltem fel megadóan a kezemet. - Azt még esetleg hajlandó vagyok elfogadni, hogy a zöld üvegekbe töltik a tartály alján lévő sört, de mitől vagy benne olyan biztos, hogy az íze is teljesen más? Hiszen ugyanaz a sör!
Jules elgondolkozott egy kicsit. Megízlelte a sörét, hosszan forgatta a szájában, majd így szólt:
-Meggyöztél! - intett a pincérnek. - Egy dobozos sört kérek!
-Hülye vagy! - legyintettem és megittam a maradék sörömet. - Menjünk! A sört majd útközben megiszod. A húgomék osztálybulit tartanak, és a lelkemre kötötte, hogy nézzünk be egy kicsit.
-Neked van húgod? - kérdezte Jules meglepetten.
-Ne mondd, hogy nem tudtad!
-Nem tudtam!
-Komolyan nem tudtad?
-Ha tudtam volna - mint ahogy nem tudtam - , akkor nem mondanám, hogy nem tudom. Mert minek is mondanám hogy nem tudom, hogyha igazából mégis tudom? De mivel nem tudtam, ezért mondtam, hogy nem tudom. Most már nem mondom, hogy nem tudom, mert tudom!
-Mindegy! - legyintettem. - Majd bemutatlak neki.
[align=center]*****
Az iskola előtt egy italszállító kamion parkolt. A csontrészeg sofőr éppen akkor próbált felmászni a fülkébe, amikor odaértünk. Megpillantottam a húgomat egy kisebb csapat lány társaságában.
-Melyik a húgod? - bökött oldalba Jules.
-Majd meglátod!
Ekkor a húgom is meglátott bennünket, és ujjongva odarohant hozzánk.
-Szia Bátyó! - ugrott a nyakamba és adott két puszit.
-Bonny, Jules. Jules, Bonny - mutattam be őket egymásnak. Ők kölcsönösen végigmérték egymást.
-Szia - nyújtott kezet Bonny.
-Szia - bólintott Jules.
-Gyertek be! - Bonny megfogta a kezemet és maga után húzva engem , befelé indult. Jules lelkesen követett bennünket.
Körülnéztem.
Az iskola alsó öt terme közül a negyedikben folyt a buli. Az ötödik teremnek csak az egyik ajtaja volt nyitva, mert a másikat az elé állított székek torlaszolták el.
Ekkor valami nagyot taszított rajtam.
Nagy nehezen sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, és dühösem hátrapillantottam.
És azonnal meg is pördültem, mert a kamion pótkocsijának hátulját pillantottam meg, amint felém közelít. A sofőr valószínűleg hátramenetbe kapcsolt, és nem tud megállni.
Talán mert részeg - villant át az agyamon.
A pótkocsi ismét majdnem fellökött, így csak annyi időm maradt, hogy két kezemmel kitámasztottam magam a hátulján, és nagyokat szökellve hátrafelé, hagytam hogy az autó toljon maga mögött.
Ahogy odaértünk az ötödik terem szabadon lévő bejáratához, minden erőmet összegyűjtöttem és bevetettem magam a terembe. Hasra érkeztem, de azonnal felpattantam, mert az ajtó recsegve beszakadt és ismét a pótkocsit pillantottam meg, amint felém közeledik.
Végigrohantam az egyik asztalsor mellett a másik ajtóhoz, miközben a pótkocsi maga mögött tolva az asztalokat és székeket, egyre közelebb ért hozzám.
Elértem az ajtót, megragadtam a kilincset és kifelé nyomtam az ajtót.
Egy újjnyira kinyílt, majd nem mozdult tovább.
Eszembe jutott, hogy kívülről el van torlaszolva a székekkel.
A pótkocsi utolért és nekinyomta a lábomat az ajtó aljának.
Rémülten megráztam az ajtót, mire a túloldalon nagy zörgéssel leborult egy adag szég és az ajtó úgy két arasznyira kinyílott. Derékig kibújtam rajta, és kiráncigáltam a beszorult lábaimat is.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy a kamion áll.
A többiek felé pillantottam.
A kamion eleje még odakinn volt.
Bonnyt pillantottam meg, amint feltépi az autó bal oldali ajtaját és a sofőrt egy mozdulattal kirántja a betonra.
A férfi hatalmasat puffant az aszfalton, látszott rajta, hogy fogalma sincs mi történik körülötte. Bonny a rémülettől eltorzult arccal, dühösen üvöltözve megragadta a férfi haját és a fejét a betonhoz csapkodta.
Körülötte mindenki dermedten állt.
-Ne! Bonny ne! - kiáltottam és lemásztam a székekről.
Bonny annyira sokkos állapotban volt, hogy nem hallotta, hogy kiáltok neki. Felállt, és egy hatalmasat rúgott a férfi oldalába, majd ráült a gyomrára, és még mindig szitkozódva ököllel a sofőr arcát verte.
A tömegből Jules mozdult először.
Odarohant hozzájuk és megpróbálta Bonnyt leszedni a férfiről, de húgom egy erőteljes mozdulattal félre lökte őt.
Ekkor értem oda én is.
Bonny hóna alatt átnyúlva átöleltem őt, és lerántottam a mozdulatlan sofőrről.
A férfi arca teljesen szétroncsolódott, az egyik szeme kifolyt a betonra, a szájából vér szivárgott. Bal karja rendellenesen maga alá volt csavarodva, az alkar fehérlő csontja kikandikált a könyökizületnél lévő sebből.
Bonny a vállamra borulva zokogott.
-Nyugalom - csitítottam a haját símogatva. - Semmi baj. Nyugi.
A többiekre néztem, akik még mindig mozdulatlanul bámultak bennünket.
-Hívjatok mentőt! - kiáltottam rájuk.
Egy kéz ereszkedett a vállamra.
-Már jönnek! - Jules hangja volt. - Telefonáltam nekik. Vidd arébb Bonnyt.
Hálásan odabólintottam neki, és elvonszoltam onnan a húgomat. Ő még mindig reszketve, és zokogva rám nézett.
-Nagyon...megijedtem... - szipogta.
Ismét megsímogattam.
-Én is kicsim. De most már vége.
-Nem bizony!
-Akkor milyet iszol?
-Csak olyat, amit barna üvegbe töltöttek.
-És...Miért?
-Mert a zöld üvegbe azt a sört töltik, amiben a döglött egerek és patkányok úszkálnak.
Meghökkentem.
-Ez biztos? - felemeltem az üvegemet és a fény felé tartva keresztül néztem rajta.
-Abszolut biztos - bólintott barátom.
-Honnan tudod?
-Mondták.
-Ki mondta?
-Hát....Nem tudom. De mondták.
-Nem tudod ki mondta, de mégis biztos vagy benne?
-Nézd Vincent! - Jules letette a poharát. - A sört, mielőtt piacra dobják, pár hétig olyan bazi nagy tartályokban érlelik....
-Meddig? - vágtam közbe.
-Az nem fontos! A...
-Na de mégis! Meddig?
-Két - három hétig. A lényeg az, hogy ezek a tartályok nyitottak, így az ott lévő egerek bele bírnak esni, és belefulladnak. Szépem lemerülnek az aljára, és ott erjednek a sörrel együtt. Na: ezt a sört töltik bele a zöld üvegekbe!
Jules győzelemittasan nézett rám, miközben nagyot húzott az üvegből.
-A tetejét pedig a barna üvegekbe? - kérdeztem.
-Igen. A teteje megy a barnába, az alja pedig a zöldbe.
-De akkor a barna üvegben is az a sör van, mint a zöld üvegben, nem igaz?
-Igaz, de mivel a tartályban lévő sör teteje tisztább, ezért a barna üvegben lévő sör is tisztább.
-Ez hülyeség Jules! Hiszen a tartály tetején lévő sörben is benne vannak azok a....valamik, amiket az egerek eresztenek, miközben érlelődnek a sörrel!
-De a teteje akkor is tisztább!
-Ez oltári nagy baromság! - ittam én is egy kortyot a sörömből. - Az ilyen sört az élelmezési hatóságok nem engednék piacra dobni!
-Tudom amit tudok - emelte fel fejét Jules, és elszántan a szemembe nézett. - Te pedig azt gondolsz, amit akarsz.
-Jól van - sóhajtottam megadóan. - Csak azt áruld el, hogy miért pont az alját töltik a zöld üvegbe, a tetejét pedig a barnába, és nem fordítva?
-Hát...mert valaki ezt mondta. Mert így döntöttek.
-De kik?
-Azt nem tudom. A lényeg az, hogy így döntöttek és ez így van jól.
-Miért?
-Mit miért?
-Mi lenne, ha azt a sört, amit eddig a zöld üvegbe töltöttek, ezután a barna üvegbe töltenék? Akkor te melyiket innád?
-Akkor természetesen a zöldet!
-És ha neked nem szólnának a cseréről?
Jules szótlanul megvonta a vállát. Én folytattam.
-Az is elképzelhető, hogy esetleg véletlenül, vagy éppen elfogyott a zöld üveg, vagy valaki csak szórakozott egy kicsit, és máris a tartály alján lévő sör került a barna üvegbe. Lehet, hogy most is azt iszod!
-Az nem létezik! Megérezném!
-Mit éreznél meg?
-Hogy más az íze!
-Ittál te már zöld üveges sört?
-Nem.
-Akkor honnan tudod, hogy milyen az íze?
-Nézd Vincent! - sóhajtott egy nagyot Jules. - Nem ittam még zöld üveges sört, ezért nem tudom, hogy milyen az íze. De ittam már barna üvegeset, és annak tudom, hogy milyen az íze! Ha nem azt az ízt érezném a sörömön, akkor tudnám, hogy az a zöld üvegbe való sör.
-Oké Jules! - emeltem fel megadóan a kezemet. - Azt még esetleg hajlandó vagyok elfogadni, hogy a zöld üvegekbe töltik a tartály alján lévő sört, de mitől vagy benne olyan biztos, hogy az íze is teljesen más? Hiszen ugyanaz a sör!
Jules elgondolkozott egy kicsit. Megízlelte a sörét, hosszan forgatta a szájában, majd így szólt:
-Meggyöztél! - intett a pincérnek. - Egy dobozos sört kérek!
-Hülye vagy! - legyintettem és megittam a maradék sörömet. - Menjünk! A sört majd útközben megiszod. A húgomék osztálybulit tartanak, és a lelkemre kötötte, hogy nézzünk be egy kicsit.
-Neked van húgod? - kérdezte Jules meglepetten.
-Ne mondd, hogy nem tudtad!
-Nem tudtam!
-Komolyan nem tudtad?
-Ha tudtam volna - mint ahogy nem tudtam - , akkor nem mondanám, hogy nem tudom. Mert minek is mondanám hogy nem tudom, hogyha igazából mégis tudom? De mivel nem tudtam, ezért mondtam, hogy nem tudom. Most már nem mondom, hogy nem tudom, mert tudom!
-Mindegy! - legyintettem. - Majd bemutatlak neki.
[align=center]*****
Az iskola előtt egy italszállító kamion parkolt. A csontrészeg sofőr éppen akkor próbált felmászni a fülkébe, amikor odaértünk. Megpillantottam a húgomat egy kisebb csapat lány társaságában.
-Melyik a húgod? - bökött oldalba Jules.
-Majd meglátod!
Ekkor a húgom is meglátott bennünket, és ujjongva odarohant hozzánk.
-Szia Bátyó! - ugrott a nyakamba és adott két puszit.
-Bonny, Jules. Jules, Bonny - mutattam be őket egymásnak. Ők kölcsönösen végigmérték egymást.
-Szia - nyújtott kezet Bonny.
-Szia - bólintott Jules.
-Gyertek be! - Bonny megfogta a kezemet és maga után húzva engem , befelé indult. Jules lelkesen követett bennünket.
Körülnéztem.
Az iskola alsó öt terme közül a negyedikben folyt a buli. Az ötödik teremnek csak az egyik ajtaja volt nyitva, mert a másikat az elé állított székek torlaszolták el.
Ekkor valami nagyot taszított rajtam.
Nagy nehezen sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, és dühösem hátrapillantottam.
És azonnal meg is pördültem, mert a kamion pótkocsijának hátulját pillantottam meg, amint felém közelít. A sofőr valószínűleg hátramenetbe kapcsolt, és nem tud megállni.
Talán mert részeg - villant át az agyamon.
A pótkocsi ismét majdnem fellökött, így csak annyi időm maradt, hogy két kezemmel kitámasztottam magam a hátulján, és nagyokat szökellve hátrafelé, hagytam hogy az autó toljon maga mögött.
Ahogy odaértünk az ötödik terem szabadon lévő bejáratához, minden erőmet összegyűjtöttem és bevetettem magam a terembe. Hasra érkeztem, de azonnal felpattantam, mert az ajtó recsegve beszakadt és ismét a pótkocsit pillantottam meg, amint felém közeledik.
Végigrohantam az egyik asztalsor mellett a másik ajtóhoz, miközben a pótkocsi maga mögött tolva az asztalokat és székeket, egyre közelebb ért hozzám.
Elértem az ajtót, megragadtam a kilincset és kifelé nyomtam az ajtót.
Egy újjnyira kinyílt, majd nem mozdult tovább.
Eszembe jutott, hogy kívülről el van torlaszolva a székekkel.
A pótkocsi utolért és nekinyomta a lábomat az ajtó aljának.
Rémülten megráztam az ajtót, mire a túloldalon nagy zörgéssel leborult egy adag szég és az ajtó úgy két arasznyira kinyílott. Derékig kibújtam rajta, és kiráncigáltam a beszorult lábaimat is.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy a kamion áll.
A többiek felé pillantottam.
A kamion eleje még odakinn volt.
Bonnyt pillantottam meg, amint feltépi az autó bal oldali ajtaját és a sofőrt egy mozdulattal kirántja a betonra.
A férfi hatalmasat puffant az aszfalton, látszott rajta, hogy fogalma sincs mi történik körülötte. Bonny a rémülettől eltorzult arccal, dühösen üvöltözve megragadta a férfi haját és a fejét a betonhoz csapkodta.
Körülötte mindenki dermedten állt.
-Ne! Bonny ne! - kiáltottam és lemásztam a székekről.
Bonny annyira sokkos állapotban volt, hogy nem hallotta, hogy kiáltok neki. Felállt, és egy hatalmasat rúgott a férfi oldalába, majd ráült a gyomrára, és még mindig szitkozódva ököllel a sofőr arcát verte.
A tömegből Jules mozdult először.
Odarohant hozzájuk és megpróbálta Bonnyt leszedni a férfiről, de húgom egy erőteljes mozdulattal félre lökte őt.
Ekkor értem oda én is.
Bonny hóna alatt átnyúlva átöleltem őt, és lerántottam a mozdulatlan sofőrről.
A férfi arca teljesen szétroncsolódott, az egyik szeme kifolyt a betonra, a szájából vér szivárgott. Bal karja rendellenesen maga alá volt csavarodva, az alkar fehérlő csontja kikandikált a könyökizületnél lévő sebből.
Bonny a vállamra borulva zokogott.
-Nyugalom - csitítottam a haját símogatva. - Semmi baj. Nyugi.
A többiekre néztem, akik még mindig mozdulatlanul bámultak bennünket.
-Hívjatok mentőt! - kiáltottam rájuk.
Egy kéz ereszkedett a vállamra.
-Már jönnek! - Jules hangja volt. - Telefonáltam nekik. Vidd arébb Bonnyt.
Hálásan odabólintottam neki, és elvonszoltam onnan a húgomat. Ő még mindig reszketve, és zokogva rám nézett.
-Nagyon...megijedtem... - szipogta.
Ismét megsímogattam.
-Én is kicsim. De most már vége.
