Fórumvilág közösség

Nekem régen az volt a tapasztalatom, hogy kevés barátom volt. Egy dolgot viszont később sikerült észre vennem.
Alapvetően olyan beállítottságú voltam, aki szeret szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Úgy gondoltam, hogy pont erre van szükségem.
Érthető az is, hogy aki szoros kapcsolatot akar kialakítani, az kevesebb emberrel tud kapcsolatba kerülni és több időt eltölteni mindegyikkel, hiszen egy rendelkezésre álló időt kellett szétosztani az emberekkel való kapcsolat kiépítéséhez.
Aztán jött a ballagás és az egyikkel elvesztettem a kapcsolatot. Akkor maradt kettő. Aztán a középiskola befejezésével velük is megszűnt a kapcsolatom.
Igazából ez rendben is van. És az is rendben volt, hogy közben másokkal is ismerkedtem.
Sokáig gondolkoztam, hogy miért szűnnek meg és alakulnak ki újabb kapcsolatok.
Aztán rájöttem arra, hogy változnak az igényeink. Mindenkiben van olyan tulajdonság, amit szeretünk, ezért történik mindez.
Az egyik módszer, hogy ne légy magányos, az az, hogy ismerkedj, lehetőleg minél több emberrel. És amelyik szimpatikus, azzal tartsd is a kapcsolatot.
Hogyha ez ilyen egyszerűen hangzik, akkor hogyhogy mégsem teszik ezt olyan sokan? És te mennyit szoktál ismerkedni az emberekkel?
Kíváncsian várjuk a véleményedet és a kérdésekre a választ!

Üdvözletem. Szerintem a bizalom hiánya miatt nehéz új kapcsolatokat létrehozni. Ha valaki szimpatikus számunkra netán érdeklődésünk hasonló jó ha bizalommal viseltetünk iránta. Csak naivak ne legyünk mert az sok kellemetlenséget és bajt okozhat. Nehéz manapság megbízni másokban de ez nem azt jelenti, hogy el kell zárkózni minden lehetőségtől.Ha valakinek voltak rossz tapasztalatai az nehezebben is ismerkedik. Viszont ha jó kapcsolatai voltak az nyitottabb lehet. Az ember alaptermészetéből is adódhat, hoy elzárkózik vagy jobban megnyílik mások irányába.

Módszer, hogy ne légy magányos, főleg "egy". Ez hülyeség.
Erre nincs módszer, de kiinduló pontot adhat egy-két dolog. Először is érezd jól magad a saját társaságodban. Ha ez nincs meg, keresd az indokokat. Épp ilyennek nem tudom elfogadni azt hogy "unatkozom".
Lehet, hogy én is egy pszichikai eset vagyok, de az évek sok mindenre ráébresztettek. Unatkozni soha nem tudnék. Olyan elfoglaltságot lehet keresni, amit szívesen végzünk. Az egész napunkat végigkísérhetik ezek a tevékenységek. A magunk ellátása, szórakoztatása. Nagyon szeretek olvasni, főleg természettudományi könyveket, de jöhet egyéb könyvek is. Gond, ha valaki nem szeret olvasni, de biztos van olyan amit szeret. Érezd jól magad a saját társaságodban. Utána másokat is közelebb tudsz engedni magadhoz. Egy kis beszélgetés a szomszéddal, a boltban,... Nehéz úgy példát mondanj, ha nem ismerem a másik helyzetét.
Lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben, még ebben a kitágultban is.
Tudom, sok függ az életkortól is.
További kellemes napot!

És ha valaki szereti a magányt?

Az más. Az a saját választása volt.
Én inkább azokról beszéltem, akik nehezen tudják a magányosság érzését legyürni.

Erre egy gyógyszert tudok csak, az pedig menj közösségbe, s tartozz valahova. Építs kapcsolatokat, nyílván tudom egy bizonyos kor után írtó nehéz, de hidd el az élet kifürkézhetetlen és biztosan lesznek még szituációk amikor érvényesíteni tudod magad. A magányt senkisem szereti mivel az ember társas lény!

Oké,hogy menj közössége.De itt bökkenő. Hova gondolod? Egyedül bele az ismeretlenbe? Kapcsolatokat csak akkor tudok épiteni,ha már ismerek embereket. De elkezdeni segits! Általánosságokat én is tudok mondani,de a konkrét dolgok... na itt jönnek a nehézségek. Várom a javaslatokat.

Emlékszem, hogy az anyám milyen örömmel tud elkezdeni beszélgetni a postással vagy a bolti eladóval.
Vagy a haverom nekiállt a Tescoban beszélgetni a Ruhabolt tulajdonosával.
Vagy az állomáson én egy festővel ismerkedtem össze. Igazából ő kezdte a beszélgetést azzal, hogy késni fog a vonat, de bármilyen témát kitalált volna. Te is tudnál jó párat. Ha nem, akkor adhatok ötleteket.
Valahogy így indul minden. Még nem tudod, de ha körbenézel, akkor egy csomó lehetséges jó barátot látsz. Soha ne láss a vadidegent idegenben, mert legalább annyit tudsz róla, hogy ő is ember, mint te. Egyszerűen merd megszólítani valakit és onnantól kezdve ő már nem idegen ember többé. Mert vagy ő is beszélgetni fog veled és akkor a végén mondod, hogy szívesen beszélgetnél vele máskor is, esetleg elérést cseréltek egymással. Vagy ott hagy és akkor már tudod, hogy ő vele nem fogsz abban a pillanatban ismerkedni.
Mindig úgy állj hozzá, hogy megpróbálod. Ha csak idegenek jöhetnek szóba, akkor valahol muszáj elkezdeni.
Több lehetőség is van.
Belépsz valamilyen klubba. Fotókör, Színjátszókör, Focirajongó tábor, hímzői tanfolyam stb. Új dologba fogj bele, vagy a hobbidnak megfelelően keress társaságot. Talán interneten is találhatsz ilyen közösséget.
A munkahellyel mi a helyzett? Ha van és van néhány ember, akkor velük is érdemes ismerkedni, beszélgetni.
Aztán itt van ez a fórumvilág.com. Elsődleges célom, hogy olyan közösség legyen belőle, ami összehozza az embereket. Egyedüli probléma a távolság, amit igyekszünk áthidalni.
Ikariam.hu egy online játék, ahol jó emberekkel lehet megismerkedni. A szövetségek is összehozzák a játékosokat, van ahol élő találkozó is van. Nem mindig a játékról van szó, az emberek szívesen ismerkednek, beszélgetnek.
Nekem vannak olyan felmérésem, amivel az idegen emberek közt tudsz ismerkedni. Alapból arról van szó, hogy kérdéseket teszel fel, amire a másik válaszol. Már van egy okod, amiért leszólíthatsz embereket. Segít kezdeményezni ez a módszer. Ha gondolod kipróbálhatjuk, hogy nálad hogy jön be.

Aztán építhetsz saját magadnak is közösséget. Ez se rossz dolog, ha adsz célt neki. Van aki sportrajongói tábor hozott létre.

Egyébként a sütemény íze is ismeretlen számodra, amíg meg nem kóstolod. Miért lenne ez másképp az emberek terén? Ha valamelyik nem tetszik, akkor ott hagyod. Azt, hogy mit gondol rólad a sütemény vagy az ember, az téged ne izgasson.
Különben is, amíg leszólítod akár az idegen embert is, addig még mindig jobb vagy, mint aki ezt sem teszi. És igazából elég néhány jó emberrel megismerkedni és ők idővel később automatikusan húznak majd a közösségükbe.
Csak arra figyelj, hogy ne épp azzal kezdj el beszélni, aki épp a metróba igyekszik, miközben neked meg megy a buszod. Szóval a nagyon sietős embereket vedd figyelmen kívül. Vagy nem is muszáj, mert úgyis kiderül, hogy csak látszólag siet e és szívesen beszélget veled, vagy tényleg nagyon sürgős dolga van.
Kapcsolatot nemcsak építeni kell tudni, hanem teremteni is. Ebben ugyanúgy jártasságot kell szerezni, mint bármi másban.

A "társas magányról" mi a véleményetek?
Itt van például az internet, és a közösségi portálok!
A háló valóban hasznos dolog. De biztos, hogy megkönnyíti az életünket? Biztos, hogy meg kellene ismernünk olyan embereket, akiket megszeretünk, de nem tudjuk élőben is ápolni velük a kapcsolatot, mivel akár több száz kilométer választ el minket tőlük? Biztos, hogy naphosszat a számítógép előtt kell ülnünk, és végignéznünk, ahogy közben megszakad a családtagjainkkal, barátainkkal minden kapcsolatunk?
Ha netezünk, és online barátainkkal, esetleg szerelmünkkel beszélgetünk, akkor sajnáljuk, hogy nem vagyunk a családunkkal, viszont fordított esetben ugyanúgy igaz, hogy akkor pedig az interneten megismert személyek hiányoznak. Bárhol vagyunk, mindenhol ott pulzál bennünk a hiányérzet, és akármennyi ember körülvehet minket, érezhetünk egyedüllétet. Ez a társas magány!

Lehet olyan, hogy egy fiatal épp oda költözik, ahol lakik az az ember, akit megismert. Sok olyan ember van, mint én, aki még nem döntötte el, hogy mely városban akar élni. Szerintem csak addig lehet a net probléma, amíg nem találkozik élőben a másik emberrel. Bár személy szerint ismerek olyan embert, akivel ugyan nem találkoztam, de jól el lehet beszélgetni vele, illetve segítjük egymást valamilyen módon. Ezek olyan pozitív dolgok.
Az is igaz, hogy az otthoni kapcsolatokat is ápolni kell, de azt gondolom, hogy csak kevés ember felejti el a netes ismerkedések közben.
Én a magányt úgy definiálnám, hogy érezzük, hogy egy jó társaság épp jó lenne, de nincsen. Főleg nem olyan szinten, ahogy azt mi szeretnénk. Szerintem ez sok dologra ráhúzható így.

Szerintem aki magányos és nem szereti ezt az állapotot,a többségük biztosan szeret ismerkedni,olyan tÍpus.
Nem hiszek a felnőttkorban kialakuló igaz barátságban.Most majd hoztok fel ellenpéldákat,de ebben nem lehet meggyőzni.Mindannyian kialakult személyiséggel rendelkezünk már, egészen más,mint fiatal korban barátokat szerezni.Persze ismeretségek,haverságok,sőt még ennél kicsit szorosabb-napi kapcsolatot tartó ismeretségek is köttetnek,de igaz barátság felnőtt korban nagyon ritkán alakul ki.

---

Aki pedig magányos,s szeretne tenni ellene,az mozduljon ki a 4 fal közül és ne ezt olvasgassa s máris ismerkedhet érdekes emberekkel.

---

(2010-06-16 23:51 PM)Twindragon Írta: [ -> ]A "társas magányról" mi a véleményetek?
Itt van például az internet, és a közösségi portálok!
A háló valóban hasznos dolog. De biztos, hogy megkönnyíti az életünket? Biztos, hogy meg kellene ismernünk olyan embereket, akiket megszeretünk, de nem tudjuk élőben is ápolni velük a kapcsolatot, mivel akár több száz kilométer választ el minket tőlük? Biztos, hogy naphosszat a számítógép előtt kell ülnünk, és végignéznünk, ahogy közben megszakad a családtagjainkkal, barátainkkal minden kapcsolatunk?
Ha netezünk, és online barátainkkal, esetleg szerelmünkkel beszélgetünk, akkor sajnáljuk, hogy nem vagyunk a családunkkal, viszont fordított esetben ugyanúgy igaz, hogy akkor pedig az interneten megismert személyek hiányoznak. Bárhol vagyunk, mindenhol ott pulzál bennünk a hiányérzet, és akármennyi ember körülvehet minket, érezhetünk egyedüllétet. Ez a társas magány!

Bizony ez nem is kevés embert érint,főleg párkapcsolati téren.Egy másik főrumban beszélgettünk is róla,ha jól emlékszem.
Egyébként 60-70%-ban ezért a számÍtógépet teszem felelőssé.Én megpróbálok csak munkaidőben netezni,otthon inkább személyes kapcsolatokat ápolok,viszont sok ismerősöm panaszkodik,hogy a férje éppen csak ebédelni áll fel a gép mellől.....

"sok ismerősöm panaszkodik,hogy a férje éppen csak ebédelni áll fel a gép mellől....."
Lehet, hogy nem elég csábosak. Csak viccelek.
Felületes kapcsolat neten kívül is van. Szerintem ez nem húzható rá az internetre mindenképpen.
Igaz barátság nincs, de nem is kell. Viszont úgy lehetnek barátok, akik rákérdeznek, hogy mi van velünk, segíthetnek e, jól elvagyunk velük stb. A sok együtt töltött idő is erősítheti azt a kapcsolatot, amit akár barátságnak is hívhatjuk. És persze lehetnek olyan példák is, amikor a másiknak segít az ember úgy, hogy feláldozza mindenét ezért. Persze ritka az ilyesmi, de létezik.

Igen Jani,erről beszélek én is.Csak ezt nem barátságnak hÍvjuk.

---

Egyébként nem a felületes kapcsolati témát húztam a netre.nekem is van millió egy felületes ismeretségem,nap mint nap kötök újakat.Hanem,hogy elveszi az időt a való élettől.

---

Egyébként,nálunk okosabb emberek is megmondták már,hogy nem egy házasság tönkremenésében játszott szerepet a szgép.

Mindenki úgy hívja, ahogy akarja.
Annak veszi el az idejét, aki nem tudja hasznos dolgokra felhasználni.
Van akinél a házasság rovására megy. De olyan is volt, hogy a másik fél hanyagolása döbbentette rá, hogy rossz úton jár és sokkal szorosabb kapcsolat lett belőle, mint előtte volt. Néha meg a szakítás a jó lecke, hogy a következő társat sokkal jobban becsülje.
A számítógép használatában is ott van a fejlődési lehetőség, hogyha figyelünk, tudatosabbak leszünk és tanulunk belőle. Az életünk is jobb lehet ezáltal, hogy felismertük a dolgokat és teszünk a kapcsolatért.

Az ember mindig lehet magányos...kapcsolatban is akár.Erre nincsenek módszerek,van aki kisállatokat tart ennek kiküszöbölésére,van aki magában beszél,van aki parkokba jár el sétálni.
Mindig lehetsz magányos,főleg ha olyan problémáid vannak,amire épp nem látsz fényt az út végén..
Valaki így,valaki úgy tesz ellene,de maga a magány az örök eredetű.szerintem....