Fórumvilág közösség

Üdvözöllek!
Most lehetőséged van a művészi képességeid magasra fejleszteni és megmutatni hogy te vagy a legjobb történetíró.
Nincs nehéz dolgod, mert minden adott hozzá.
A történet megírása egy érzés kifejezése révén indul meg. Olvass egy szerelmes regényt. Hát mi másról lenne szó, mint a szerelemről, a romantikáról és a szenvedélyről. Másról sem szól ez a könyv, mint ezekről az érzésekről.
Benned is lehet időnként olyan érzés, ami intenzívebb. És lehet hogy ez nálad gyakori érzés. De lehet benned olyan érzés, ami csak bizonyos időpillanatokban van jelen.
A történet az érzések tárháza. A történet az alapján születik és alakul, amilyen érzés épp benned van. Nagyon gyakran vágyakról van szó, amit igyekszel elképzelni úgy, hogy ez az érzés teret kapjon.
Használd a képzeleted és a fantáziád. Igyekezz minél több érzést bele vinni a történeteidbe úgy, hogy próbálod szemléltetni, éreztetni ezt valahogy az olvasóval. Használj minél több jelzőt, hasonlatot, ami segítségedre lehet. Maga a történet szólhat egy éjszakáról vagy hosszú hetekről.
Olyan hosszú legyen terjedelemben, amilyenre akarod. Olyan minőségi legyen, amilyenre akarod.
Ha szeretnél minél pozitívabb visszajelzést a többiektől, akkor a történet legyen érthető, érzéssel teli, több izgalommal. A humoros szituációk és beszélgetések is jól feldobják a történetet.
A helyesírásra is ügyelj, hogy bizony olvasható is legyen. Különböző stílusok, tájszólások is jöhetnek, hogyha úgy jobban esik neked az írás.
Mások történetei ötleteket adhatnak. Viszont sose próbáld lemásolni őket, hiszen te náluk jobb történetet is tudsz írni.;-)
Kívánok jó történetírást és sok dicséretet.
atomjani

Egyik nap a kolleganőm megkért, hogy írjak le neki kb. 2 oldalt, hogy szépen írógéppel legyen leírva. Természetesen, mondtam.. ha lesz időm leírom! Már vége felé jártam a munkaidőnek és nagyobb munkába nem akartam belekezdeni, így nekiláttam a kéziratból gépbe áttenni a kolleganőm anyagát. Valami magokról volt szó benne, már lassan 20 éve ennek. Leírtam, majd olyan késztetést kaptam,hogy mintha vállalkozóféle lennék igényt tartsak erre a magra és le is írtam, hogy mit teszek vele és a végén valami boldogásnövény-féleség lesz belőle. Valahol még meg van az anyag, de most nem kotrom elő. Lényeg, hogy nagyon tetszett a kolleganőmnek az én válaszom is és elhatároztuk, hogy beküldjük egy irodalmi laphoz, amely ilyesmikkel foglalkozott.
Legnagyobb meglepetésünkre egy vacsora-ajándékot kaptunk az írásért. Az akkor "nemhasznált" szalvétát még a mai napig őrzöm.
Az után kaptam rá az írásra. Egy egész kötetre való kommentárok, versek, jegyzetek vannak, amiket én írtam és nem mutatom senkinek. Igaz, manapság kevesen értik, értékelik a verseket, így nem is kérkedem vele.
Még egy érdekesség: az egyik lapnak volt egy olyan játékfelhívása, hogy az "okos" szóra ki tud több szinonímát írni. 160 körülivel én nyertem. A lap lehozta a nevem, egy nagy oklevelet kaptam és egy óriási üveg pezsgőt :-))
Érdemes írni, nálam gyógyszerként hat! Ha valami problémám van csak előveszem a papírt, ceruzát és kiírom magamból. Ez mostanában "sajna" nem jön be, mert többet netezek, mint versezek!

Valaha én is írogattam, olyan nagy tehetségem éppen nem volt de leírtam kis gondolataimat.
Írtam verseket, novellákat még mesét is, de megsemmisítettem őket mert úgy gondoltam, hogy nem kell az én agyszüleményeimet másoknak is elolvasniuk. De nem bántam meg mert úgysem én lettem volna a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Úgy voltam vele, hogy ifjúkorom eme fellángolását majd csak kinövöm. Az írást abba is hagytam de az irodalom szeretete megmaradt bennem, és meg is fog maradni míg élek. Az olvasásról azért nem szoktam le, még a net kedvéért sem.
Annyi időt azért rá kell szánni, hogy elolvassam az irodalom remekeit amiből sok értékes gondolatot lehet meríteni.

Mit tegyek? Sajnálom kidobni, de nem mutogatom az fix! Néha beleolvasgatok, hogy mennyi blődség jött ki belőlem és akkor vissza tudom idézni, hogy mi késztetett annak az írására. Mi, öregek már csak az emlékekből élünk,előttünk már kevés van :-( De ez így van rendjén. Én elfogadom.
(Azért lehet, hogy csinálok egy nagytakarítást bennük, ne maradjon utánam semmi olyan, amiért esetleg bárki kinevet)

Rakd be egy kis dobozba és ásd el jó mélyen a kertben. Csak az fog rátalálni, aki hajlandó egy méter melyre ásni. Illetve építkezéskor, de az lehet hogy sok száz év múlva lesz csak, amikor már senki sem emlékszik rád.

Nincs kertem, 2. emeleten lakom! :-(( Pedig jó ötlet!
Egy kis erdő van a lakótelepünk mellett, az egyik kutyám is ott fekszik, fogok egy ásót és melléásom!

Erről eszembe jutott egy történet, amit legközelebb megírok. Most a dátumot nem tudom fejből, ami fontos, azért nem kezdek hozzá!