Fórumvilág közösség

Teljes verzió: Mit csináltál eddig az életedben?
Jelenleg könnyített verzióban tekinted meg a fórumot. Megtekintés teljes verzióban teljes formázással és grafikai elemekkel.
Az este beszéltem egy jordániai emberrel(angolul), akinek van egy jó barátnője, üzlete. Minden nap szeret bejárni az irodába és örül hogy klassz élete van.
Feltett egyszer egy kérdés, ami így szólt:
"what are you doing in life?"
Azaz hogy mit csináltál az életben. És én ezen elgondolkoztam, mert úgy éreztem hogy eredményeket vár. És el is kezdtem gondolkozni rajta. Az ember fejében ilyenkor olyan válaszok fogalmazhatnak meg, hogy "elvégeztem az iskolát", "van egy diplomám", "dolgozok ezen a helyen" stb.
Ez talán nem is olyan baj. Csak az ember egy idő után rájön, hogy az élet nem arról szól, hogy dolgozzon, hanem arról, hogy éljen.
És e helyet mi történik? Majdnem minden ember agyon dolgozza magát. Legalábbis ez jellemző azokra, akiknek nem sok pénzük van és tisztességesen akarnak dolgozni. De ez azokra is igaz, akiknek rengeteg pénze van már és mégis a munkája teszi ki idejét. Vagy azért mert nagy terhet vállalt és rákényszerült. Vagy azért, mert számára ez az élete. Úgy értem hogy elmehetne Hawaii-ra meg mindenféle helyre nyaralni, meg szórakozni, de ez eszébe se jut neki.

És akkor ha már ennyi mindenről beszéltem, akkor mi a helyzet saját magunkkal. Mit csináltunk eddig? Egész életünkben igyekeztünk tanulni és dolgozni keményen vagy elvoltunk pihenni, nyaralni és különböző dolgokat kipróbálni? Vagy az életünk szinte csak szórakozásból állt, vagy dolgoztunk is mellette hogy jobb életünk legyen? Ki hogy érzi ezt. Úgy érzitek hogy minden szép volt eddig is, tele vagytok tapasztalatokkal és jobb életetek van, vagy inkább azt érzitek hogy ha újra kezdhetnétek az életeteket, akkor másra is szánnátok időt?
Néha az ember azt gondolja, hogy majd elmegyek barátokhoz, majd elmegyek mozizni, majd elmegyek táncórára, majd elmegyek és keresek egy jobb munkát, majd élvezem az életet stb. És ahogy telik az idő, az emberben jön az a felismerés, hogy ha ő tényleg szerette volna ezeket a dolgokat csinálni, akkor mért volt eddig az élete olyan üres? És mért van az, hogy más ember éli az álmait, ő meg még mindig le van ragadva? És jönnek a kérdések, hogy most akkor mit akar ő igazán? Egy üres életet élni vagy célokat, álmokat kitűzni és végrehajtani? Vajon mit fogunk mondani 10-20-30-60 év múlva hogy milyen életet éltünk?
Talán nem is az a baj, hogy hogy élünk, hanem nem teszünk fel magunknak ilyen kérdéseket:
-milyen volt az életem és valóban olyan volt, amilyen szerettem volna?
-milyen most az életem és tényleg ilyen életet akarok élni?
-milyen életet akarok majd élni, miket akarok véghez vinni? És ha ez megvan, akkor tényleg jó irányba haladok és előrébb jutok?

És nem várom el, hogy most több száz tartalmas hozzászólás szülessen, mert nem ez volt a célom.(Persze az is jöhet.) Sokkal inkább az, hogy kérdéseket tegyünk fel magunkban és értékeljük újra az életünket. Ha valakinél ez használt, akkor már megérte ezt a néhány sort megírnom.
Smile
Szia és sziasztok..

gratulálok, ugyanis sikerült felkeltened leveleddel az érdeklődésemet. A felvetett téma bár átlagos, de mégis kilehet hozni belőle különlegeset is. Ezért is jöttem, hogy elolvassam a folytatást. Sajnos a folytatás nem nyerte meg a tetszésemet, de attól még másoknak tetszhet..

Szerintem mindenki szeretné az életet élvezni, van aki számára pl a főzés vagy a munkája az ami a családján kívül feldobja a mindennapjait. Vannak ugyan akik utólag jönnek rá, hogy lehetne másképp is, de többnyire talán menet közben korrigálnak az emberek. Vagy ha nem, akkor jöhetnének azok az ötletek, amik nem bonyolultak, mégis feltudják dobni az ember életét.
Ez is azt mutatja hogy van még mit javítanom az írási technikámon.Smile
Igen, többnyire az emberek élvezni szeretnék az életet. De mint írtam van aki túlzásba viszi. És van aki meg nem találja meg a módját, hogy miképpen élvezhetné az életét. Vagy tudná, csak a sok munkája lefoglalja. És talán ez a legfontosabb, hogy megtaláljuk az összhangot.
Az a menet közbeni korrigálás tényleg igaz. De az is elég jellemző szokott lenni, hogy csak drasztikus esetekben jut eszébe az embernek hogy valami nem stimmel és változtatni kell. Szerintem sokat számít az, hogy mennyire van tudatában az életével kapcsolatos dolgokról, mert enélkül nem tudja igazán irányítani az életét.
Egyébként örülök hogy te is írtál, rég nem beszéltünk már.Smile
Neha jo a munkaba,tanulasba feletkezni!Es az elet nem habos torta nem mindig kell elvezni!Senki nem hal bele par,rossz evbe,sot erosebbe tesz!
Nemerzem,hogy valami fergeteges nagyot tettem volna az eletemben.
Talan tulsagosan is odafigyelek a barataimra...lehet ezt elszurtam kicsit!
Ha kerhetnem ,hogy valtozzon valami,nem kernem!Az tul egyszeru volna!sose keso valtoztatni magunkon,de ha erre az elhatarozasra jutottunk ne keressuk a konnyebb utat!
Mit csináltam életemben?
Az utolsó 3 évemet kivéve: dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam. És nem mindig élveztem, néha nehéz volt, fárasztó. De csinálni kellett. 7.osztály után már a nyári szünetben dolgoztam, 8.után szintén. Utána 2 év gépiró iskola, szünetében szakmai gyakorlat. Vége a gépíró iskolának, irány a munkahely. Esti gimnázium. Hetente 3x munka után. Egyik nap túlóra este 8-ig, másik nap suli este 10-ig. Közben férjhez mentem, júniusban érettségi 3-4 hónapos terhesen, 6 hónapos terhes voltam, amikor édesanyám meghalt. Ott maradt a család, apukám, bátyám, nagymamám, férjem. Ennyi emberre mosni, takarítani, főzni, bevásárolni, amit eddig édesanyám csinált. Nem hagyhattam el őket. januárban szültem, a baba is meghalt, 3 napos volt. Közben dolgoztam, gépeltem, fonalat orsóztam. Akkoriban még víz sem volt a lakásban, sőt a házban sem. Két utcával odébb jártam vödörrel vízért, fazekakban melegítettem. És írtunk 1969-70-et! Szegény nagymamám - övé volt a ház - semmit nem engedett csinálni. 1971-ben megszületett a lányom! Öröm és boldogsággal telt meg a ház. De rám még több munka várt.
De csináltam. Munkahelyet váltottam, ahol nem kellett túlórázni és nagyon szeretett a főnököm!
Megengedte, hogy nap közben is vállaljak plusz munkát, a saját munkám mellett, nem szólt, ha az enyémmel kész voltam! Áldja meg a jóIsten a poraiban is! Vállaltam plusz munkát, sőt VGM-et alakítottam, még foglalkoztattam vagy 6 embert, ott a munkahelyemen - akkoriban lehetett - azzal is szereztem egy kis pénzt. De mindez a megélhetésre kellett. Nem volt kocsink, nem jártunk étterembe, nyaralni 2 évenként a Balatonra SZOT beutalóval mentünk csak, de akkor is izgulni kellett, hogy a nagyit otthon hagytuk. 82-ben 93 évesen meghalt a nagyi. A cégnél épp lakáselosztás volt. Kaptam egy lakást, vállalati kölcsönt így egy összkomfortos lakásba tudtunk költözni 83-ban. A ház ára, amit eladtunk osztódott. Lényeg, hogy szépen berendeztük az új lakást, de fenn is kellett tartani. Éjjelente gépeltem, 3 részes film teljes forgatókönyvét, stb., ami csak akadt mindent elvállaltam. Bele is rokkantam. Rákbetegség, porckorongsérv műtét, epekő, vakbél, kéz, lábtörés.
Most már 3 éve nyugdíjas vagyok! Most hozom be ami eddig az életemből kimaradt. Most járok színházba, Operába főpróbákra, nyugdíjas találkozókra.
Mit is csináltam az életemben? - Pont most olvastam papírszortírozás közben egy volt tanáromtól kapott levelet, amiben nagyon dícsér. Megkönnyeztem. Azt írja, hogy ilyen jó asszonnyal nem találkozott. (igaz, nem nagyon tudok szegény mellett elmenni, hogy ne adjak) Az életem egy rémregény.
Mit csináltam eddigi életemben? - egy maradandót! A gyermekemet. Imádott lányom, aki éppen szintén bajban van! Csak legyen még erőm őt is és a 8 éves unokámat - akit a világon a legjobban szeretek - tudjam segíteni, leginkább erővel, mert most nekik van szükségük segítségre.
És ez éltet, hogy nem hagyom magam el! - pedig minden reggel fájdalomra ébredek.
Megrázom magam és minden rendben van!
Semmit nem bántam meg az életemben, csak egyet! - hogy nem volt erőm elválni!
De a közmondás is azt mondja: amit szakítottál, szagold! Hát most itt tartok! Augusztusban leszünk 42 éves házasok, + 5 év menyasszonykodás :-( mi a bánatot akarok már változtatni!
(bocs, ha bárkit is untattam)
Nem számítottam, hogy valaki így el fogja mesélni az életét.Smile
Ebben volt minden. Jó dolog is és rossz dolog is. Szerintem az életedet ne úgy fogd fel mint rémregény. Szerintem az sokkal rémesebb lett volna, hogy nem voltál mindig is ilyen kitartó és jó hozzáállású ember. Olyan mindegy már hogy milyen akadályok és terhek voltak a múltban, hogyha már túljutottál rajtuk, nem igaz? A lényeg az, hogy elértél valami eredményt. Még akkor is, hogyha érzésed szerint sokkal hátrányosabb helyzetben voltál, mint mások. És ez hogy tartod ezt a hozzáállást és még mellette eljársz szórakozni, az már megint mutatja, hogy minőségibb életet élsz.
Köszi Jani!
Én is így vélekedem magamról! Mint a macskának 9 életem van és mindig talpra állok!
Ha bármikor leírtam volna papírra, hogy mi a várható legrosszabb amire számíthatok, azt mindig túlteljesítettem, padlón sosem voltam.
Köszönöm a bíztatásod! Te egy szuper vagy!
Referencia URL-ek